Romonya község egy Pécstől néhány kilométer távolságra elterülő, jellegzetes baranyai aprófalu. Lakossága 537 fő (2017 évben).
A község legfőbb értékét a faluban élő emberek, azok együttműködési készsége, fejlődésre irányuló akarata, összetartása jelenti, másik erőssége a szerencsés természeti adottságaiban és értékeiben rejlik.

Romonya a Mecsek lábánál, a megye középső részén fekszik. A falu környezeti adottságai közül külön is ki kell emelni a község határában húzódó, kiterjedt, páratlan szépségű völgyet, mely völgyben mind a mai napig kiaknázatlan termálvíz található.
A település legrégebbi időkből való emlékei arra engednek következtetni, hogy Romonya valaha rómaiak lakta terület volt; az úgynevezett Nagyliknál római telepnyomot találtak a kutatók.

A VI-IX. század idején is éltek emberek a faluban; két, ebből a korszakból származó, avar kori temetőt is feltártak a régészek ott, egymástól mindössze 200-300 m-re.
A települést 1542-ben említették először írásos formában. Nevének eredetével kapcsolatosan nem állnak rendelkezésünkre megbízható adatok; valószínűleg a valaha ott élt szerb-horvát népesség nevezte el a falut, eredetileg Rumenja vrata, Rumen kapuja, vagyis Romonya elnevezéssel.
A török hódoltság időszakában nagy valószínűséggel magyarok lakták a falut, majd a XIX. század folyamán a magyar lakók mellé németek is települtek be; az 1900-as évek közepére azonban jelentősen lecsökkent a számuk.
A Kis-Miska gödörnél régen három pince állt, melyek három testvér tulajdonában voltak. A hagyomány szerint ott fogták el a pandúrok a Patya és Patymag nevű betyárokat.

A Templom téren, (a mai Béke téren) hajdanában négy hársfa magasodott, melyeket a meggyilkolt Erzsébet királyné emlékére ültettek.
Szintén a Béke téren található a község kápolnája, amit 1871-ben szenteltek fel a Rózsafüzér Királynője tiszteletére. (Az 1900-as évek vége felé a falu Istenhívő lakosai Rózsafüzér Társulatot alakítottak maguk között; ma is tevékenykednek.) Végezetül meg kell említeni, hogy a romonyaiak zömében római katolikus vallásúak.